www.ivanfoto.hu

Annak ellenére, hogy igyekszem úgy összehangolni a felszerelést, hogy a lehető legkevesebbet kelljen később szerkesztéssel foglalkozni, szerintem elengedhetetlen az utómunka. Nem feltétlenül a hibák kijavításáról vagy retusálásról van szó, hanem arról, hogy ha már készítettünk egy jó képet miért ne alakíthatnánk addig, amíg igazán ütős kép nem lesz belöle? Van egy kedvenc fotóm ami még az elsők között készült. Azok közé a "veszélyes" képek közé tartozik, amelyekhez a fotós érzelmileg is kötődik. Azért veszélyes mert ezekben az esetekben a fényképész sokkal több mindent beleláthat a képbe, és plusz értékeket tulajdoníthat neki, másrészt olyan hibák is elkerülhetik a figyelmét, amelyek egyébként égbe kiáltantak. Szóval lenne ez a kedvenc fotó. Régebben (amikor pár hónapig foglalkoztam ilyesmivel) feltöltöttem egy ilyen "nézzétekmegaképeméspontozzátok" oldalra, a fotozz.hu-ra, és mellé írtam, hogy itt ez a kép, nem tökéletes, de a téma szerintem önmagáért beszél blabla... Aztán jöttek a hozzászólások, hogy miért ferde, itt miért ilyen, amott miért olyan, és miért nem csinálok vele valamit? És akkor rájöttem, hogy mindegy milyen jó a téma, vagy mennyi magyarázatot fűzünk egy képhez, ha a kivitelezés nem tökéletes, az üzenet nem fog át jutni. Pl az esküvői képeknél sem mondhatom azt hogy ezt meg ezt a képet úgy képzeljétek el, hogy még vágni fogok belőle, emez meg sokkal világosabb lesz. Ezért nálam akkor fejeződik be a fotózás, ha kép úgy néz ki, ahogy a felvételkészítéskor elképzeltem, vagy legalábbis nyugodt szívvel, magyarázkodás nélkül vállalható. Úgyhogy szerkesztek...

Ez az a bizonyos kedvenc fotó. Sajnos az érzelmi kötődés még mindig nagyon erős, és az "űtős" jelző még a szerkesztett változatra nézve is túlzás, de én szeretem, na... : )