www.ivanfoto.hu

Igen, vége. Az ivanfoto.blog.hu oldalon ez az utolsó bejegyzés. Hogy miért? Látogassatok el honlapunkra (www.ivanfoto.hu).

Ezt keressétek

 

Az okos bolha

A kovács megfogott egy bolhát a gatyaráncában.
- No, te gazember, a kezembe kerültél. Mondd meg, hogy bánjak el veled!
- Tegyél az üllőre, üssél rám a kalapáccsal olyat, amilyet csak bírsz, de előtte meg ne forgass az ujjaid között, meg ne semergessél!
Letette a kovács a bolhát az üllőre, odacsapott egy jókorát a kapáccsal, de már akkor a bolha vígan elugrott.
A kovács utánakiáltott:
- Megállj, te hipilihopp, most becsaptál, de majd a kezembe kerülsz még egyszer!
De bizony úgy elment a bolha, hogy többet meg sem közelítette a műhelyt.

...mégis kalapot hordok. Ez már csak ilyen gyerekkori maradvány nálam, és mivel nem sikerült kivetkőzni magam belőle, inkább úgy döntöttem, hogy megpróbálok azok közé tartozni, akik csizmában halnak meg. És, mivel sosem lehet tudni mikor és hol és hogyan, ezért ha tehetem csizmát hordok, nehogy elvétsem a pillanatot. És ha már csizma, akkor miért ne hordhatnék hozzá kalapot is?
Tájfotózáshoz sem értek, de vettem ezt az objektívet, és ez ilyen "makrós", szóval miért ne fotózhatnék pár virágot vele nőnapra?

Ezt anyunak






















Ezt az Orsinak






















Ezt pedig csak úgy magamnak...mondjuk ez nem is virág


 

Nekem csak a harmadik, mert az elsőnél még nem ismertem őket, a múltkor pedig elfelejtettem elmenni :) Az Alfastudio egy bérműterem, Németh Csaba és Lukács Krisztián üzemeli, és nem csak azért örülök, hogy megismerkedtem velük, mert a bérlési díj olyan kedvező, hogy még a kezdő fotósok is megengedhetik maguknak, hogy profi műtermi körülmények között fényképezzenek, de nagy hangsúlyt fektetnek arra is, hogy összekovácsoljanak, és egyben tartsanak egy "alfastúdiós" fotós közösséget. Ezt elősegítendő, félévente rendeznek egy Alfa-partyt, ahova az összes műterembérlő meghívást kap, ráadásul a fogyasztást is a ház állja. Ezenkívűl, ugyancsak mindenki számára elérhető áron, fotós tanfolyamokat is tartanak (kezdő és haladó szinten egyaránt). Azt, hogy rendkívül jó arcok, (ami gondolom a fentiek alapján már mindenkinek egyértelmű) már csak azért írom le, hogy a megszokottnál kicsit hosszabb legyen ez a bejegyzés : )
(akit untatnak a fototechnikai handabandák, nyugodtan ugorja át a köbetkező bekezdést)
Ez a buli arra is alkalmat adott, hogy beteszteljem legújabb zsákmányomat egy Sigma 24mm 1.8 objektívet. Itt elmondanám, hogy én Nikon felszerelést használok és ennek egyetlen oka van: 8 vagy 9 éve, amikor fotózással kezdtem foglalkozni, az első gépem egy Nikon FE-10 volt. Természetesen ezek után a Nikon rendszert kezdtem bővíteni, és mivel bevált, nem láttam értelmét annak, hogy másik gyártóhoz pártoljak. Legutóbb, mégis meginogtam egy kicsit. Amióta megvan az 50-es 1.8-as Nikkorom, szinte mindenhez csak azt használtam, viszont többször is adódott olyan helyzet, amikor szélesebb látószögű objektívre lett volna szükségem. Mondanom sem kell, hogy mostmár kizárólag nagy fényerejű objektív jöhetett szóba. A Nikon azonban még horribilis áron sem kínál olyat, ami az igényeimnek megfelelne, és ekkor következett be a megingás, mi szerint lehet érdemes lenne márkát váltani, és átállni Canon-ra aki sokkal szélesebb palettán nyújt objektíveket. Szerencsére a Sigma kihúzott a pácból. Korábban ugyan ragaszkodtam ahhoz, hogy csak Nikkor lencséket használjak, de a leírások és vélemények meggyőztek arról, hogy adjak egy esélyt a Sigmának. Eddig nem okozott csalódást, persze arra is kíváncsi vagyok hogyan viselkedik majd precízebb körülmények között.
A következő képek tehát az Alfa-partyn készültek. Sajnos a nagyon-rövidtávú memóriám annyira rövid, hogy amikor papírról, cetliről nézek le egy telefonszámot legalább 5-6szor be kell pötyögnöm, ahhoz, hogy a megfelelő helyen csöngjön ki. Nagyon szégyenlem, de a bemutatkozásokkal is így vagyok, és akármennyire igyekszem, akármennyire figyelek, azonnal elfelejtem a neveket. Éppen ezért nem mindig tudom most sem elmondani, hogy éppen kik szerepelnek a képen, de remélem akiknek hiányzik a nevük, beírnak majd a kommentekhez, vagy dobnak egy emailt, és így orvosolni tudom a porblémát ;)

Mondjuk őt ismerem. Ő a Csaba






















Upsz, na erről beszéltem






















Csömör Hermina






















A műterem részben ilyenkor vetítés megy, sőt most volt két előadás is, de az elsőről és kicsit a másodikról lemaradtam






















Hm










































Legyen világosság!










































Kriszti fotója után szabadon






















Alexa










































A mindig mosolygós Judit






















És a mindig mosolygós Adrienn






















Világítás: főfény-mobiltelefon, derítés lépcsőházvilágítással : ))






















Gyuri, az AlkalmifotóS!






















Sigma 24mm 1.8 (1.8), ISO 1250. Éppenséggel ez igaz az összes képre










































Gyuri csinálta ez a képet Zoliról, otoról, és mindig mosolygós Juditról






















Szia, találkoztunk már? ;)






















Ők is nagyon aranyosak, de sajnos a nevekkel megint gondban vagyok :(





















frissítés: Mecsei Judit













































Viszont ezen a ponton már kezdett veszélyessé válni a buli...






















...szerencsére találtam menekülési útvonalat










































Nem tudom miért, hazafelé végig ezt dúdolgattam, gondoltam beteszem ide hangulat növelőnek

Ezt-azt fejlesztgetek éppen, szóval nincs sok időm, csak beugrottam jelezni, hogy hamarossan bővebben is beszámolok a fejleményekről.

Addig is ízelítőnek

 

Én nem vagyok egy nagy irodalmár, suliban ösztönösen ellenáltam az irodalom és nyelvtan tanításnak (azt hiszem ez érződik is a stíluson :), de amíóta bkv-zok és közben olvasással ütöm el az időt, egyre többször előfordul velem, hogy már versekre is fölkapom a fejem :O. Múltkor ez a Weöres Sándor, most meg itt van Iván Anita verse, akire/amire különösen büszke vagyok, hiszen az unokatestvéremről van szó

Vagyok

minden, mi lenni voltam bátor,
született egyszer, de meghalt százszor,
közben mindig erősebb lett a tagadástól,
vagyok,aki megunta már a csigaházat,
s én vagyok az,
akit egyszer régen
elvesztettek és megtaláltak.
 

Megmondom őszintén, amikor arról írtam, hogy milyen jó lenne egy fotós közösséget létrehozni, nem gondoltam, hogy ilyen hamar (alig egy hónappal később) pozitív eredményekről fogok beszámolni. Arra számítottam, hogy a felhívás, miután elveszett a bejegyzések rengetegében, egy lesz majd a sok megvalósulatlan terv között. Aztán meglepődve és nagy örömmel tapasztaltam, amikor Szabó Pali már másnap jelezte, hogy őt érdekelné a dolog :O Utána pedig szép lassan érkeztek a többiek, no meg azért szóltam néhány ismerősnek is :), és így pikk-pakk összejött az a létszám, amivel szerintem érdemben együtt lehet dolgozni. A mai napon az első személyes találkozóra is sort tudtunk keríteni, és annak ellenére, hogy nem tudott mindenki eljönni, azt hiszem egész jó kis ismerkedős délutánt sikerült szervezni.

A találkozás helyszínéül a Mocco-t választottuk
































































A találkozás pont úgy zajlott, ahogy terveztem. Beszélgettünk mindenről: családról, munkáról, lehetőségekről stb. Ráadásul, mielőtt haza indultunk volna, gyorsan készítettünk pár vicces képet is.






















Krisztinek hála némelyikre még én is rákerültem






















De nem érte be ennyivel. Ha már megszerezte a gépet, gyorsan kivillantott picit a művészi vénájából is.






















De nézzük csak tüzetesen kik is voltak jelen. Horváth Vera Szelina






















Toplak Zoli barátom






















Maráczi Péter és Gabi a bmp videó-tól




















































































És az ivanfoto hajtó motorja :) Igen, Kriszti nagyon sokat támogat, és önti belém a lelket, és rámpirít, vagy megvígasztal... köszi szivi ;)

Egy fotó elkészítése nem csak a fényképezőgép beállításából, a kép megkomponálásából és az exponálógomb lenyomásából áll. A fotó elkészítéséhez hozzátartozik az utómunka, a képszerkesztés is, ahol a fénykép megkapja a végső formáját, amikor a leginkább képes átadni azt az üzenetet, hangulatot, ami a fotó készítésekkor megfogant bennünk. Az utómunka során - ha kell - még jobban ki tudjuk emelni a témát, vagy le tudjuk vágni, el tudjuk tüntetni a zavaró részeket.
Nálam a képkészítési folyamat 3 szinten zajlik:

1. Nyers kép. Ezek a képek közvetlenül a fényképezőképből, vagy ha jobban tetszik, a memória kártyáról kerülnek elő. Előfordulhat, hogy kicsit ferde, kicsit sötét, kicsit világos, vagy éppen belóg valami, de az is könnyen előfordulhat, hogy teljesen rendben van.

2. Alapszerkesztés. A "deffektes" (ferde, sötét, stb.) képeket ki kell javítani. Az alapszerkesztés során ezeket a fotókat olyan állapotba kell hozzni, amelynek a minősége megfelelő és minden körülmény között felvállalható.

3. Kreatív szerkesztés. Általában azok a képek jutnak el erre a szintre, amiket abból a célból válogattok, hogy albumba, fotókönyvbe rendezzük őket, vagy papírképet készítsünk belőle. A szerkesztés során a fényképek hangulata, mondanivalója sokkal határozottabbá válik, megjelenésük pedig egyedibb, különlegesebb lesz. Ez persze az alapszerkesztésnél jóval több utómunkát és időt igényel, ezért többnyire csak a megrendelt fényképekre alkalmazzuk.

De mutatnék egy példát:

Ezen a fotón a fehér menyasszonyi ruha miatt a környezet kissé alulexponált lett. (Zárójelben jegyzem meg, hogy még mindig ez a kedvezőbb helyzet, mivel ellenkező esetben, vagyis amikor a környezet van helyesen kiexponálva, a ruha egy részlettelen kiégett folttá vált volna)






















Alapszerkesztés után a kép tónusa sokkal kiegyensúlyozottabb






















Kreatív szerkesztés után pedig így néz ki a fotó























Mutatnék egy másik képet is, ahol kicsit más arányban történtek a változtatások.

Ez az eredeti kép























Mint látjátok, az alapszerkesztés során nem sok minden történt, mindössze kicsit megvágtam a képet























Ez pedig a végeredmény egy izmosabb szerkesztgetés után. Sokkal kifejezőbb, hatásosabb és hangulatosabb így a kép, szóval megérte vele dolgozni :)

Először is megkérném a Horváth apukákat, hogy vasárnapig NE olvassák el ezt a bejegyzést. Ennek oka, hogy ebben a "cikkben" Tünde és Gyuszi ajándékába kukkanthattok bele, amit apukájuk 51. születésnapjára szánnak. Boldog születésnapot kívánok én is :)

Itt is lenne az első kép. Eleinte műtermi fotózásról volt szó, de megemlítettem Tündiéknek, hogy szabadtéren sokkal izgalmasabb képeket lehet készíteni. Nem is kellet őket győzködnöm, viszont úgy döntöttem, hogy csinálok pár fényképet homogén háttér előtt is, arra az esetre, ha mégis a műtermi hatásra esne a választás










































Persze hamar átváltottunk a hópamacsos, ágas-bogas, elbújósra
































































A kedvencem































































Még egy kis hócsata is belefért





























































































































Néhány újabb kedvenc. Imádom ezeket a színeket































































Nézzétek csak milyen jó helyszínt találtunk





































































































































































Végül, hogy teljesen kihasználjuk a környék nyújtotta lehetőségeket, lenéztünk a dunapartra is. Ezt a képet szintén nagyon szeretem






















De az őszinte nevetést is

- Anya te imádsz tégem?
- Igen, imádlak téged.
- Anya te imádsz tégem?
- Igen, imádlak téged.
- Anya te imádsz tégem?
- Igen.

: ))

Már alig vártam, hogy vége legyen a télnek, elegem volt ebböl a nyomott időből, meg a hidegből. Aztán tegnap reggelre leesett a hó. Ho-hó, így mindjárt más :). Télen legyen hideg, és hó!! Amint végeztünk a reggelivel, meg a bilivel, meg a mesével, meg a játékkal és az öltözködéssel, Marcival gyorsan bepattantunk a kocsiba, irány az erdőbe szánkózni. Közben még mindig esett a hó. Mi meg csak rótuk az ösvényeket fel-alá. "Nézd Marci milyen szépek a fák! Nézd Marci azok is milyen szépek! Nézd Marci ott is milyen szép!" Uristen, gondoltam, nekem itt fotóznom kell. De kit? Kit tudnék beszervezni holnap délelőttre. Mert a héten csak akkor jó, jövőhétre pedig biztos elolvad majd... :(
Egész nap azon járt az eszem ki jöhetne szóba, ki az aki nem dolgozik délelőtt, és hajlandó kijönni a hóesésbe vagy hidegbe, vagy esőbe (akkor még nem tudtam milyen idő lesz), ráadásul én is csak 10-11-ig érek rá. pff. Nem egyszerű.
Aztán délután msn beszélgettem egy kedves ismerősömmel Horváth Verával, akivel egymás mellett ültünk a fotós suliban annak idején, és elpanaszoltam neki a bánatom. Erre ő mondja, hogy neki lenne egy fotózása, csak....IDE VELE!!! : ) Egy-két üzenetváltás a háttérben, és kis idő múlva már hívhattam is Szilvit, hogy egyeztessük a részleteket. Mondom: nagy hó, nagy hideg, világ vége. Szilvi mondja: ok.
Mára pedig még több hó esett, nem váltott át esőbe, a hideg is mérsékelt volt, ráadásul a nap is hét ágra sütött. ROCK 'N ROLL!!!

Szilvi. Mosolyokból kifogyhatatlan készletei vannak : )










































































































Ezen a képen imádom a hajfényt, az ágakat, rajtuk a hópamacsokat, meg a becsillogást (direkt volt)




















































































Valahol itt említhettem meg először Szilvinek, hogy ha úgy érzi nagyon hideg van, befejezhetjük a fotózást. De közben kiderült, hogy félig-meddig földik vagyunk, és annyira jól éreztük magunkat kint a szabad levegőn a friss hóban, hogy hideg ide, hideg oda, maradunk










































Ezeknek annyira jó hangulatuk van




















































































A nap pedig csak sütött és sütött












































Végül kijöttünk az erdőből, és besétáltunk a nádasba

Múlt héten volt egy kis ovi-isi fotózás. Idén, a hideg tél közepén megpróbáltunk egy jó kis napos tengerparti kikötős hangulatot csempészni az oviba.

Készítettünk képeket klasszikus beállítással










































És egy párat más látószögből








































Aztán itt van még egy ilyen életképszerű "nemistudommiezitt" a saját gyerekekről (Orsi:3, oto:2). Nos, tavaly még csak négyen voltak, de már akkor sem volt könnyű összehangolni őket. Idén egyáltalán nem ment, de azért a mama így is örülni fog neki : )

 

Először is szeretném megköszönni mind a kilenc párnak, hogy jelentkezett a játékra. Továbbá szeretném megköszönni mindenkinek, hogy szavazott, és külön köszönetet mondanék azoknak, akik a játékszabályok betartásával voksoltak. Azt hiszem mind a hat pár, akik végül részt vettek a "küzdelemben" büszkék lehetnek a barátaikra, akik így támogattál őket, és mindent megtettek a győzelemért. Sajnos a baráti lelkesedés sokszor akkora mértékű túlbuzgóságba csapott át, hogy már nem hunyhattam szemet a túlkapások felett. Mivel a szavazatokat nem a felhasználónév, hanem a regisztrált email cím alapján számoltam, több helyen is olyan trükközésre derült fény, ami nem teszi lehetővé, hogy az eredeti elképzelés alapján a legtöbb szavazatot kapott pár nyerje a fotózást. Ezért a játék tisztaságának érdekében úgy döntöttem, hogy én is trükkhöz folyamodom, és szavazatszámlálás helyett sorsolással döntöm el, hogy ki lesz a nyertes. A módszer egyszerű, de a voksok nélkül nem működne, ezért nem kell amiatt aggódni, hogy fölöslegesen dolgoztatok:)
Tehát kilenc pár jelentkezett, de ebből csak hatan maradtak versenyben a következő érkezési sorrendben:

1. Évi és Miki
2. Andrea és István
3. Kriszti és Feri
4. Kriszta és Janó
5. Timi és Péter
6. Melinda és Emilio

Összesen 1135 hozzászólás érkezett, ahhoz pedig, hogy megtudjuk ki nyerte a játékot, nem kell mást tenni, csak összeadnunk a számokat a következő módon: 1135=>1+1+3+5=10=>1+0=1. A szerencsés pár tehát az 1-es sorszámmal Évi és Miki!
 

2009.02.14-ig ez a bejegyzés szerepel majd az első helyen. A friss publikációk megtekintéséhez görgessetek kicsit lentebb.

Frissítés: pár FONTOS dologról nem tettem említést, mert azt hittem nem szükséges : )). 1. Mindenki csak egyszer szavazhat (tehát ha valaki többször voksol, azt is egy szavazatnak számítom majd).
2. Csak azokat a szavazatokat számolom majd, amelyek ehhez a bejegyzéshez érkeztek.
3. Amennyiben a végeredményt illetően holtverseny alakul ki, én döntöm el, hogy ki nyeri a játékot
4. előfordulhat, hogy nem jelenik meg a hozzászólás. Ennek az oka az, hogy biztonsági okokból két hozzászólás között 30 másodpercnek el kell telnie. Ezt az üzemeltető szabályozza, nem én. Érdemes ilyenkor újból beírni az üzenetet.
Remélem más nem lesz, de ha mégis, nézzétek el nekem. Igyekeztem mindenre odafigyelni, de mint tudjátok, nekem is ez az első :)

Elindul hát a szavazás. Összesen kilenc pár jelentkezett, ezért úgy döntöttem, hogy mindenki esélyt kap arra, hogy megnyerje az ingyenes fotózást. Egyébként is olyan jó leveleket kaptam, hogy képtelen lennék kizárni bárkit is : ) A fényképezést az a pár nyeri, akire a legtöbben szavaznak. Szavazni a "komment"-eken keresztük tudtok 2009 február 14. 24:00-ig. Elég beírni a házasulandók nevét, ám ehhez regisztráció szükséges (segítség itt). Nem is szaporítom a szót, nézzük a jelentkezőket, érkezési sorrendben:

Gabriella és Péter
































Sziasztok! A nevem Varga Gabriella, a parome Varga Peter. :) Az azonos vezeteknev csak veletlen... Mi 2004 szeptember 16.-an jottunk ossze, ami ugy tortent hogy mig vartam a buszmegalloban a baratnomet, addig megjelent egy nagyon helyes srac...tovább>>>


Évi és Miki
































Kedves Ottó! 2009.06.06.-án lesz az esküvőnk,ide keresünk,kerestünk fotóst. Megkaptam a weboldalad az ingyen fotózással kapcsolatban. Ez egy nagyon szuper ötlet,pláne a házasulandóknak.. :)) Szóval a mi történetünk: Engem Miklósnak hívnak,37 éves leszek pont a beküldési határidő előtt egy nappal,január 30.-án. Leendő feleségemet Évinek hívják,Ő is hasonló korban jár,persze Ő alig néz ki 25-nek...tovább>>>


Andrea és István

























Kollegák voltunk...... Egy augusztusi napon történt, hogy munkatársainkkal party-t rendeztünk. Mindketten a párunkkal érkeztünk.... Csodával határos módon akkor éjszaka mindkettőnk kapcsolata szakítással végződött. Ezek után véletlenül futottunk össze egy szórakozóhelyen még aznap éjszaka, ahonnan már együtt távoztunk...tovább>>>


Anita és Pisti
































Anita és Pisti vagyunk! A mi történetünk:Ami elsőre "Szabványosnak" tűnik.Nyitottak egy discót itt nálunk helyben.2008.02.09. én ünnepelte ott a húgom a szülinapját!Én itthon voltam a barátnőmmel.Nem volt kedvem sehova menni.Aztán mégis lerángattak...tovább>>>


Kriszti és Feri

























KAPCSOLATUNK TÖRTÉNETE: Első találkozásunk 5 évvel ezelőtt, nem túl romantikus körülmények mellett, Kunpeszér és Nyárlőrinc között félúton, egy szórakozóhelyen történt, ahová Feri előző, zűrös kapcsolatát kipihenni, Kriszti pedig az akkorit, „szüneteltetni” érkezett...tovább>>>


Kriszta és Janó

























Szia Iván! Szeretnénk párommal jelentkezni az ingyenes esküvői fotózásra. Kérted, hogy mutatkozzunk be, nos akkor elmesélném a mi történetünket: 2006 májusában kezdődött, ismét lovaglásra adtam a fejemet. Teljesen véletlenül a 15 évvel ezelőtti oktatómhoz kerültem Törökbálintra. Jártam az edzésekre, és próbáltam az elfeledett tudásomat újra éleszteni...tovább>>>



Mónika és Csaba

























Itt szögezném le elsőként, hogy a mi történetünk a valóságon alapul, így a sztorit nem másítottam meg, hogy szürkébb/elfogadhatóbb/elviselhetőbb legyen. Ippeghogy elkezdtem a főiskolát annakidején, mikor megjelent a herceg fehér lovon… vagyis inkább egy üveg vodkával a kezében =)….mit is várhatnánk…koedukált kollégium...tovább>>>



Timi és Péter

























Megismerkedésünk története mesébe illő. Két fiatal, Tímea és Péter rendes családban nevelkedtek. Az egyetemről kikerülve elkezdtek dolgozni. Tímea orvosként, Péter mérnökként. Közel laktak egymáshoz, ugyanabba a templomba jártak szentmisére éveken keresztül, mégsem találkoztak. Eddigi életüket alapul véve választotta be a helyi plébános őket máriás fiatalnak...tovább>>>



Melinda és Emilio






















Szia Otto! Most lattam meg a weboldalatokat es a kepeiteket, amik nagyon tetszenek illetve a szuper ajanlatot, amibe meg nem tudom, hogy beleferek-e??!! Eskuvonk junius 6-an lesz, amit mar nagyon varunk. Az idopont pont a negy eves evfordulonkra esik :). Parommal Irorszagban ismerkedtem meg. Egy nemzetkozi cegnel dolgoztunk mind a ketten tobb szaz kulfoldi fiatal kereteben...tovább>>>

Itt lennének tahát az asztali csokrok is. Ugye, hogy megérte visszanézni? :) Szerintem nagyon szépek.


















































































































































































































 

A legtöbb esküvői vásárt általában az évnek ebben a szakaszában tartják. Ráadául mostanra már a Kongresszusi Központ egyeduralma is véget ért, hiszen a legtöbb vidéki város szintén igyekszik a házasulamdóknak kedvezni azzal, hogy megrendezik a saját esküvői kiállításukat. Akik az elmúlt hétvégén a "sportarénás" vásár mellett döntöttek, minden bizonnyal benéztek a Jardine Virágműhely standjára is. A virágműhelyről korábban már írtam egy-két szót, de nagyon örülök, hogy most megmutathatok néhány képet az általuk készített menyasszonyi csokrokról is.

Ami nagyon tetszik ezekben a virágcsokrokban, hogy nem csak szépek, de már önmagukban is hangulatot teremtenek




































 








































Azt vettem észre, hogy az utóbbi időben egyre divatosabb a feketével díszített menyasszonyi ruha. És egy ilyen ruhához mi passzolna jobban, ha nem egy feketével díszített csokor?






















Nem rossz, ugye?










































Persze, azért a szép színes csokrokról nem szabad megfeledkezni




















































































u.i.: maradjatok vonalban, mert hamarosan érkezik pár asztali dísz is

Így tudtok hozzászólni:

Kattints a "Szólj hozzá" vagy "komment" szóra. Ha még nem regisztráltál, vagy nem léptél be megteheted kicsit lentebb






















Regisztrációhoz töltsd ki az ürlapot a saját adataiddal, és kövesd az instrukciókat



















MIután regisztráltál újból vissza kell menned a "Kommenteléshez lépj be vagy regisztrálj"-hoz, de most arra kell kattintanod, hogy "lépj be". Ekkor megjelenik egy új oldal, ahova be tudod írni az email címed, és a jelszavad. Ezután "mehet" gomb, és vissza is tértél a kommentekhez
Most már hozzászólhatsz, szavazhatsz, kérdezhetsz, kritizálhatsz stb. Hajrá : )
 

2009.01.31-ig ez a bejegyzés szerepel majd az első helyen. A friss publikációk megtekintéséhez görgessetek kicsit lentebb.

Ok. Tehát a következő az ajánlat. 2009-ben egy szerencsés párnak ingyen lefényképezem az esküvőjét. A feltételek a következők: bárki nevezhet, aki, vagy akinek a hozzátartozója 2009-ben köt házasságot (tehát jelentkezhetsz te magad is, de benevezheted a nővéred, unokaöcséd, barátod, fiad, lányod stb.). Ha szeretnétek megnyerni a fotózást, mindössze annyit kell tennetek, hogy írtok nekem egy levelet, amiben bemutatjátok magatokat, elmesélitek hogyan ismerkedtetek meg és mi az ami összeköt benneteket. Fontos, hogy a levélhez egy közös fotót is mellékeljetek. Jelentkezni az info@ivanfoto.hu címen keresztül lehet (az új határidő alapján) 2009. január 31-ig. Az üzenet tárgyába írjátok be, hogy "ingyenesküvő 2009". Akik részt vesznek a játékban, azok egyben ahhoz is hozzájárulnak, hogy a levél amivel neveztek, valamint a csatolt kép megjelenjen az ivanfoto.blog.hu oldalon. Ez azért is fontos, mert az ifjú pár kiválasztása úgy történik, hogy a beérkezett levelek közül hét darabot, 2009. február első napjaiban közzé teszek a blogon. Ezt követően két hétig lehet majd szavazni a "komment"-eken keresztül, hogy melyik pár nyerje meg a fotózást. Értelem szerűen, az nyer, aki a legtöbb szavazatot kapja.
Mivel először csinálok ilyet, és nem tudom hány jelentkező lesz, lehet, hogy kicsit változtatnom kell majd a szabályokon. Ha összesen öt jelentkező lenne, természetesen nem tudok majd hét jelöltet indítani. Ha, tegyük fel tízen jelentkeznek, nem valószínű, hogy bárkit is lenne szívem kizárni a szavazásból. Azonban, ha a jelentkezők száma nagyobb méreteket ölt, sajnos muszáj lesz egy bizonyos számban (7) maximálni a szavazásban résztvevőket.
Mivel tudom, hogy egy esküvő szervezése nem csak bonyolult dolog, de anyagilag is nagyon megterhelő lehet, ezért elsősorban olyan párok jelentkezését várom, akiknek valóban segítségükre lehetek azzal, hogy ingyen fényképezem az esküvőjüket. Ezért is fontos, hogy bemutatkozó leveletek, ha lehet, kicsit árnyaltabb legyen, hogy már azon keresztül megismerhessünk benneteket.
Ez lenne tehát az ajánlat. Bármilyen kérdésetek lenne, nyugodtan írjatok e-mailt az info@ivanfoto.hu címre. Készen álltok? RAJT!

Sok sikert mindenkinek

Szerettem volna valami érdekeset írni. Nem ment... Kénytelen voltam valami "érdekesség" után nézni a Google-n. És íme:




















Nézzétek meg a többi fotót is, tényleg jók: http://axpenter.freeblog.hu/categories/_-_erdekesseg_-_/

Igen, jól olvasstátok. Fotóst keresek, pontosabban fotósokat. Olyan fényképészeket, akik egyetértenek velem abban, hogy szükség van a folyamatos megújulásra, továbbképzésre, információ szerzésre, és ennek a legjobb módja, ha egymást támogatjuk. Olyanokat, akik szívesen tanulnak a másiktól, de nem ilyednek meg akkor sem, ha nekik kell elárulni az apró titkokat, trükköket.
Hé barátaim odakint, miért is ne találkozhatnánk rendszeres időközönként, hogy együtt fényképezzünk; körbeüljünk egy számítógépet, és fotószerkesztésről beszélgessünk; bevonuljunk egy műterembe, hogy megtanuljunk néhány világítási stratégiát; eszmét cseréljünk elvekről, üzletről, vagy hétköznapi dolgokról; együnk egy pizzát, igyunk egy sört, kicseréljünk egy pelenkát... ok, ez inkább tényleg maradjon az én dolgom :)
De aki úgy érzi, hogy szívesen tagja lenne egy fotós "önképző körnek", szívesen szerezne új barátokat, és szívesen beszélgetne közös szenvedélyünkről, a fényképészetről, nyugodtan dobjon egy emailt az info@ivanfoto.hu címre, hogy kidolgozhassuk a részleteket.
Hajrá barátaim, csak bátran! Ne felejtsétek, egységben az erő, és biztos vagyok benne, hogy őszinte együtt működésünk mindannyiunknak csak hasznára válhat, és így egyenesebb út vezet ahhoz, hogy megrendelőink és magunk örömére is sokoldalúbb, kreatívabb és sikeresebb fényképész váljon belőlünk.

Egyik nap átjött hozzánk Miki barátom. Nemrég született meg a kisfia és beugrott a fotókért amik Kornélról (így hívják a kisfiút) és Odettről (ő a 3 éves tesó) készültek.
Egy időben együtt zenekaroztunk, illetve próbálkoztunk, de nem vittük sokra, mert inkább a családozást választottuk. Persze azért mindig ott motoszkál a gondolat, hogy csak össze kellene hozni valami zenekar félét. Mondjuk én már eldöntöttem, hogy majd a fiaimmal alakítok zenekart, szóval még van 10-12 évem felkészülni, de néha Miki előáll elég vicces ötletekkel. Most például azt mondta, hogy csináljuk egy "apu" bandát: jó kis dirty blues-rock hangzás, rekkedtes torzítós, valami ilyesmi szöveggel:

Nincs motorom,
Hajamat se fujja a szél,
De fürdetésre haza kell érnem,
És a pelenka a plafonig éééér...

: ))

Ok, lehet megbeszélem vele, hogy inkább hanyagoljuk : )) A régi "zenekarunkat" egyébként Némi Erőszaknak hívták, és a honlap (bár kicsit félve adom meg az elérhetőséget) még mindig elérhető itt. Csak vigyázva : ))
firssítés: Hey, most látom, hogy a "Menjünk százzal" című dalunkat még mindig meg lehet hallgatni : )

oto gitárja. Szegényke a szekrény tetején pihenget a tokjában : (


 

Az utóbbi időben megint rászoktam arra, hogy vonattal utazzak. Egyébként is ez a leggyorsabb megoldás, ha a városba szeretnék bejutni, de igazából a hangulata miatt szeretem. Azokról a régi bőrüléses, bagófüstös, mocskos kocsikról mindig egy kis vadnyugati érzés lesz úrrá rajtam (ami egyébként sem áll távol tőlem). Aztán ott van az ember-folyam is, ami a peronon hömpölyög, miután beérkeztünk a Keletibe, és csak így zsúúú-zsúúú, megy előre, kavarog, mintha tényleg valami megáradt folyó lenne. Ott van az a sok furcsa és különleges dolog is, amit csak a vasutak mentén látni, a rozsdás miegymások, meg az épületek a saját vasutas stílusukban. Az elmúlt hetekben a párás, ködös idő még misztikusabbá tette az egészet, és a megnövekedett "kint-bent" kontraszt miatt még jobban lehetett érezni a kocsik melegét. Azért is mert jól fűtöttek, de a lámpák sápad fénye miatt is, meg attól is, ahogy mindenki bevackolta magát a helyére és máris kialakította a saját kis privát szféráját. Előkerülnek a könyvek, a dobozos sörök, laptop-ok.
Közben a másik oldalon meg ott vannak ezek az új Siemens* szerelvények. Tetőre felkúszó panoráma ablakok, és amikor ilyen vonattal utazunk, tényleg csak annyit hallani, hogy sssssss. Tiszta sci-fi. Nem a Csillagok háborús, lézerrel lövöldözős, hanem inkább a Gattaca-s, "TomCruiseosKülönvéleményes". Zsír : ))

*Bocsi, tévedtem. Ezek Stadler-Flirt szerelvények.

Készítettem egy fotót is a témával kapcsolatban, de ha kevésnek találjátok a vizuális élményt klikk: ide.

Ha az esküvőtöket szervezitek, és igazán szép menyasszonyi csokrot szeretnétek feltétlenül lépjetek kapcsolatba a Jardine Virágműhellyel és kérjetek tőlük ajánlatot. Ráadásul az igényes és kreatív csokrok elkészítése mellett, az esküvő helyszínének komplett díszítését és dekorálását is vállalják.

Természetesen nem csak esküvői megrendelésekkel foglalkoznak,hanem éttermeket, hoteleket, üzleteket sőt irodaházakat, recepciókat is képesek otthonossá és kellemes hangulatúvá varázsolni.