Az utóbbi időben megint rászoktam arra, hogy vonattal utazzak. Egyébként is ez a leggyorsabb megoldás, ha a városba szeretnék bejutni, de igazából a hangulata miatt szeretem. Azokról a régi bőrüléses, bagófüstös, mocskos kocsikról mindig egy kis vadnyugati érzés lesz úrrá rajtam (ami egyébként sem áll távol tőlem). Aztán ott van az ember-folyam is, ami a peronon hömpölyög, miután beérkeztünk a Keletibe, és csak így zsúúú-zsúúú, megy előre, kavarog, mintha tényleg valami megáradt folyó lenne. Ott van az a sok furcsa és különleges dolog is, amit csak a vasutak mentén látni, a rozsdás miegymások, meg az épületek a saját vasutas stílusukban. Az elmúlt hetekben a párás, ködös idő még misztikusabbá tette az egészet, és a megnövekedett "kint-bent" kontraszt miatt még jobban lehetett érezni a kocsik melegét. Azért is mert jól fűtöttek, de a lámpák sápad fénye miatt is, meg attól is, ahogy mindenki bevackolta magát a helyére és máris kialakította a saját kis privát szféráját. Előkerülnek a könyvek, a dobozos sörök, laptop-ok.
Közben a másik oldalon meg ott vannak ezek az új Siemens* szerelvények. Tetőre felkúszó panoráma ablakok, és amikor ilyen vonattal utazunk, tényleg csak annyit hallani, hogy sssssss. Tiszta sci-fi. Nem a Csillagok háborús, lézerrel lövöldözős, hanem inkább a Gattaca-s, "TomCruiseosKülönvéleményes". Zsír : ))
*Bocsi, tévedtem. Ezek Stadler-Flirt szerelvények.
Készítettem egy fotót is a témával kapcsolatban, de ha kevésnek találjátok a vizuális élményt klikk: ide.
Ülünk a vonaton
2009.01.19. 10:12 :: oto
Szólj hozzá!
Címkék: világom nem fotózás
A bejegyzés trackback címe:
https://ivanfoto.blog.hu/api/trackback/id/tr52886816
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.