Legutóbb már tettem utalást Timire, és Bálintra, és arra, hogy már esküvőjük elött mekkora bizalmat tanusítottak irányomban. A nagy-nap elött sajnos nem nyílt alkalmunk személyes találkozásra, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy pár telefonos beszélgetés és e-mail csere után engem bízzanak meg a fényképezéssel. Érthető hát, mennyire vártam, hogy 17-én Keszthelyre érjek, és viszonozni próbáljam irántam tanúsított nyitottságukat. Ráadásul amikor már kicsit jobban megismertem őket (ami igazán nem volt nehéz) az sem kerülhette el a figyelmemet, hogy mennyire összeillenek ők ketten. És ez nem csak duma. Egész nap az érzelmek kereszttüzében kellett dolgoznom, és szinte alig volt olyan pillanat, ami ne lett volna csordultig meghittséggel; egy kéz szorítás itt, egy titkos pillantás amott, a nem titkosakról nem is beszélve.
Néhány nappal a házasságkötés után kaptam egy levelet Bálinttól amiben elmondja, hogy azért nem jelentkezett eddig, mert még nem sikerült a esküvő okozta boldogság-transzból felocsúdniuk. Én ezt száz százalékosan el is hiszem neki. Szerintem velem együtt mindenki, aki ismeri őket, és örülök, hogy mostmár én is a szerencsések közé sorolhatom magam.
Igen, most pedig képek..végre
Azt hiszem ez a pezsgőszín kezd a gyengémmé válni. Annyira szép szerintem
Mit is mondtam a meghitt pillanatokról?
Ez az egyik kedvencem
muti :)
A család
És a menyasszony...
Hopp, az elöbb valamit elnézhettem
ugye milyen szép?
Bálint egyébként kicsit izgult a fotózás elején
...de szerencsére elkísérte egy lelkes szurkolótábor is
ráadásul akadt valaki, aki átsegítette a nehézségeken
Egy kis torta a végére
