Mártonka. Apaszemefénye. És mostmár itt van Danika is apamásikszemefénye. Ha valaki azon tünődne miért csillognak a szemeim annyira, mostmár tudni fogja. Imádom őket. Hihetetlen, hogy amikor az embernek gyereke születik képes órákig ott ülni mellette, és csak bámulni őt, pedig egy gyerek ilyenkor még nem is csinál mást, csak eszik, alszik, hasonlít. De eleve az, hogy itt van, akkora csoda, hiszen tegnap még nem volt itt, most viszont itt van, és olyan, mintha mindig is itt lett volna. És apu csak űl, és nézi azokat az apró vonásokat, az apró mozdulatokat, "hopp, láttad? szuszogott egyet", "hopp, ökölbe szorította a kezét" Amúgy milyen nevetséges, nem? hiszen mindenki tud szuszogni, és bárki ökölbe tudja szorítani a kezét, de ő tegnap még itt sem volt, és máris mennyi mindnet tud. Olyan hihetetlen az egész, talán ezért bámulja olyan szívesen apu a kisfiait.
Tipp esős napokra. Nincs is jobb dolog annál ilyenkor, mint vizet nyalogatni egy korlátról
Ez pedig már Danika születésekor készült. Hál' istennek minden nagyon simán ment. Itt például Kriszti éppen vajúdik
Ilyen egy vadiújszülött
Imádom. A csajt is, a gyereket is, meg a képet is :)
Anya kicsi fia
Apa kicsi fia
"Ha jön az álom"
Szép szemű
Az ilyenektől szokott apu totál elolvadni
Úgy tűnik elaludt :)
"Marcika szépen egyél, mert a hasadra kenem!"
Kezecskék, ujjacskák
Legénykéim
2008.08.04. 07:30 :: oto
Szólj hozzá!
Címkék: portré világom
A bejegyzés trackback címe:
https://ivanfoto.blog.hu/api/trackback/id/tr9596820
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.