Gabi és Attila kisértetiesen emlékeztetnek Szilvire és Krisztiánra akiket május végén fényképeztem. Ugyan olyan vidámak és közvetlenek, lazák, semmi görcsösség és élmény volt őket fényképezni. Ráadásul nem is kellett mással törődnöm, csak azzal, hogy nyomjam a gombot, mert annyira oldottak és nyitottak voltak, hogy kár lett volna megzavarnom őket azzal, hogy így vagy úgy álljanak. Azt talán fölösleges hozzátennem, hogy mennyire egymásra vannak hangolva. Pár képről szerintem ezt egy az egyben le lehet venni.

Először pár klasszikus "oto" fajta portrét készítettünk






























































































































Azután egy-két érzelgőset






















...és ahogy jöttünk-mentünk, útunkba akadt ez a vicces fagyis autó. Egyből le is csaptam rá








































































































































































Egyébként mindenfelé nagyon jó helyszínekbe botlottunk. Ez a fotó közvetlenül az egyházi szertartás elött készült, ahol volt egy ilyen nagyon jó kocsibeálló