Már többször előfordult velem, hogy megfogalmazódott bennem egy ötlet, egy fotótéma például, és annyira megörültem, hogy végre kitaláltam valami újat, és csinálhatok valami olyat, amit még sehol nem láttam. Ilyenkor az a bevett szokás, hogy az első oriásplakáton viszontlátom a "nagy" ötletem. Na nem úgy, hogy odaképzelem, hanem tényleg ott van. Valaki már megcsinálta előttem, csak azt nem értem, hogy miért pont akkor jutott eszébe neki is, amikor nekem:). De ez a sok egybeesés nem csak a fotótémáknál figyelhető meg. Itt van például a kedvenc fényképészem Jessica Claire, és bár elég nagyképűség vele egy lapon említeni magam, pár hete neki is gondot okozott blogja rendszeres karbantartása. Egyébként nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy Jessica Claire-re még többször is fogok hivatkozni bejegyzéseim során. Eleve az ő hatására kezdtem el én is blogot írni. Aztán nem titkolt szándékom az se, hogy olyan minőségű és stílusú képeket fotózzak, amilyeneket ő készít. Ezért be kell ismernem, hogy (legalább is fotográfiai értelemben) egy Jessica klón lettem. Illetve az a célom, hogy az legyek. Sokat gondolkoztam ezen a dolgon. Tudniillik azon, hogy mit is jelent az, ha valaki ennyire el akar sajátítani egy módszert. Nem ezt hívják pl. lopásnak? De végül úgy döntöttem, hogy ezt tanulási folyamatnak hívják, pláne, ha kicsit hozzá tudok tenni abból is, amit másoktól sikerült "összelopkodnom", és remélem egy idő után ebből a sok információtömegből kikerekedik majd valami olyasmi, amit már egyéni stílusnak lehet nevezni.
Visszatérve a címre, ami négy nappal ezelőtt, amikor ennek a bejegyzésnek a szerkesztésének nekifogtam még egész más volt, szóval amit a címsorban olvashattok, igaz. Ez még mindig egy működő blog, és több bejegyzés is érkezik majd még olyan esküvőkkel kapcsolatban, amelyeken az elmúlt hetekben fényképeztem. Legközelebb - a hét vége felé - Enikő és Péter "Nagy-napjáról" láthattok pár fotót. Viszont, hogy a teljes bejegyzés elkészüléséig ne maradjatok kép nélkül, itt egy kis ízelítő.