www.ivanfoto.hu

A mai délelöttömet úgy terveztem, hogy elmegyek megnézni egy hotelt, ahol majd júniusban kell fotóznom egy esküvőt, utána pedig beugrok egy boltba albumokat vásárolni. Mivel mind a két hely budán van, én pedig a XVII.-ben lakom, már korán reggel, ébredés után el akartam indulni, leginkább azért, hogy ne azzal töltsem az időt, hogy dugóban állok. Azonban Marci a szokásostól eltérően hat helyett fél nyolckor ébredt (mióta megszületett nem használunk ébresztőórát), igy sikerült nekem is akkor elindulni, amikor mindenki egyszerre akar beözönleni a városba. Szóval megpróbáltam, de nem ment. Alig indultam el, úgy beállt a sor a Pesti úton, hogy lépésben is alig haladtunk. Nem is eröltettem nagyon a dolgot, fogtam magam és hazamentem. És milyen jól tettem...

A "Nagy Budai Körutazás"-ból fél óra hintázás lett














































És akkor, hirtelen a színek akkora kavalkádja és összhangja és pompája és még nem is tudom milye szakadt rám, hogy csak úgy néztem (meg közben hintáztatam a Marcit), és hagytam, hogy ennek az idillnek a jól eső érzése színültig töltse a testem, meg a lelkem, meg amit ér. Aztán gyorsan beszaladtam a gépemért, nehogy úgy járjak, mint a balatonos sztorinál, és gyorsan lefényképeztem az eget, aminek a kéksége úgy alapból adja magát. Aztán ott van ez a bambusz kerítés, aminek a sárgája mindig nagyon jó kontrasztot alkot az ég kékjével, de ugyanakkor harmonizál a fűvel is, ami most olyan zöld, meg friss, harmatos, és phu ilyen vastag, meg dús, de nem ez az igazán megfelelő szó. Azt nem találom. Ilyen életteli. Aztán ott volt a Marci a narancs hintájában, mellégyűrve egy bordó törülköző, amit mindig oda kell tenni, bár fogalmam sincs miért : ) Aztán egy idő után meg ki kell venni onnan : ) Szóval ilyen jól indult a napom.