Izgalmasak ezek a viharok, nem? Ahogy közelednek, és fujják maguk elött a szelet, és már messziről villódznak a villámaikkal és mennydörögnek is hozzá, elfeketítik az eget. Este kilenc körül, amikor jöttem hazafelé olyan napfogyatkozás érzés lett úrrá rajtam, amilyet legutóbb napfogyatkozáskor éreztem :). Ahogy elsötétedett az ég, de a horizontról beszűrődőtt annyi fény, hogy még ne legyen korom sötét, de ahhoz kevés, hogy a szokásos alkonyathoz hasonlítson. Ez egy sokkal súlyosabb, sűrűbb szürkület volt (ez pedig egy szép alliteráció :)).
Az a jó az ilyen viharokban, hogy miután jól kitombolják magukat, minden megtellik frisseségel, szóval én nagyon szeretem őket. Az igazat megvalva azt is szeretem, amikor nem tombolnak. Amikor napokig kitart a hőség és kánikula. Olyankor ugyan frisseségnek nyomát sem látni, cserébe minden csupa illat. Széna illat, virágillat, porillat...
Mondjuk a viharos frisseséget egy fokkal talán könnyebb elviselni. Ráadásul ahogy a villámokat össze-vissza dobálva közelednek az esőfelhők nagyon jó képeket lehet készíteni.
Ez a fotó szinte pontosan egy évvel ezelött (2007.07.09) készült. És egyesek még azt merik állítani, hogy az időjárás kiszámíthatatlan. :)
Viharok
2008.07.08. 00:50 :: oto
Szólj hozzá!
Címkék: világom
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ivanfoto.blog.hu/api/trackback/id/tr55558144
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
