www.ivanfoto.hu

Mártonka. Apaszemefénye. És mostmár itt van Danika is apamásikszemefénye. Ha valaki azon tünődne miért csillognak a szemeim annyira, mostmár tudni fogja. Imádom őket. Hihetetlen, hogy amikor az embernek gyereke születik képes órákig ott ülni mellette, és csak bámulni őt, pedig egy gyerek ilyenkor még nem is csinál mást, csak eszik, alszik, hasonlít. De eleve az, hogy itt van, akkora csoda, hiszen tegnap még nem volt itt, most viszont itt van, és olyan, mintha mindig is itt lett volna. És apu csak űl, és nézi azokat az apró vonásokat, az apró mozdulatokat, "hopp, láttad? szuszogott egyet", "hopp, ökölbe szorította a kezét" Amúgy milyen nevetséges, nem? hiszen mindenki tud szuszogni, és bárki ökölbe tudja szorítani a kezét, de ő tegnap még itt sem volt, és máris mennyi mindnet tud. Olyan hihetetlen az egész, talán ezért bámulja olyan szívesen apu a kisfiait.

Tipp esős napokra. Nincs is jobb dolog annál ilyenkor, mint vizet nyalogatni egy korlátról































































Ez pedig már Danika születésekor készült. Hál' istennek minden nagyon simán ment. Itt például Kriszti éppen vajúdik






















Ilyen egy vadiújszülött






















Imádom. A csajt is, a gyereket is, meg a képet is :)










































Anya kicsi fia










































Apa kicsi fia










































"Ha jön az álom"






















Szép szemű






















Az ilyenektől szokott apu totál elolvadni






















Úgy tűnik elaludt :)






















"Marcika szépen egyél, mert a hasadra kenem!"
































































Kezecskék, ujjacskák

Hogy mi történt 2008. augusztus 26-án? Először is volt egy nagyon szép templomi szertartás egy nagyon szép templomban, ahol két nagyon szuper ember összekötötte életét. A két nagyon szuper emberhez nagyon szuper rokonok és vendégek is tartoztak. Aztán ott voltak a nagyon szép fények plusz a szuper házaspár (őket már említettem), így készülhetett egy-két jó kép, amik remélem hűen tükrözik majd milyen szuper emberekkel kellett együtt dolgoznom. Aztán jött a vacsora, utána pedig egy AKKORA hatalmas party..... Talán mondanom sem kell: szuper volt :).

Így nézett ki a templom


































































































































Örömszülők öröme
































































Mosolyogni lányok










































Rizst szórni lányok






















Mégegy részlet a lépcsőről






















Szuper fények+szuper pár=szuper képek












































































































Gyönyörű fények, gyönyörű délután, gyönyörű menyasszony.










































Ezek meg tiszta dilisek










































Néhány ráadás portré Juditról






















 









































Ez még vacsora elött készült










































Utána viszont beindult a pörgés, és volt sok tánc






















...és tánc























...és tánc.




















































































Péter egyébként igazi "rock-star" alkat. Amikor a zenekar szünetet tartott, még a zongora mögé is beült. Szerencsre akkor teljesen le volt halkítva, így nem lehetett hallani mit játszik :).






















Azután következett a tortavágás












































Majd folytatódott a tánc, tánc, tánc...










































Észrevettétek milyen laza menyecske ruhája volt Juditnak?

 

Ma megszületett Danika. "Többet akar tudni?" Nézzen vissza később.

Tegnap már majdnem sikerült időben lefeküdnöm. Erre mi történik...

Ötletes ültetőkártyák

Tőlünk nyugatabbra az esküvő fényképezésének egy kicsit eltérőbb hagyományaik vannak. Az egyik ilyen különbbség a fotósorozatok számában is megmutatkozik. Magyarországon az eskűvő fényképezése tényleg csak az esküvő fényképezésére korlátozódik az esküvő napján. Azonban, többek között Angliában és az USA-ban, az esküvő napján kívül is szokás fotósorozatokat készíttetni. Ilyen például a "Bridal-session", amikor pár hónappal az esküvő elött a leendő feleségről készítenek egy sorozat fényképet. Ezeken a fotókon általában csak a menyasszony szerepel, viszont ugyan úgy felöltözve (ruha, frizura, smink stb.) ahogy majd az esküvő napján is megjelenik. Egyre elterjedtebbek az esküvő utáni fényképezések is, amikor sokkal kötetlenebb képeket lehet készíteni, hiszen már nem kell annyira ügyelni a ruhára és egyéb felszerelésre, sőt az úgy nevezett "dress trashing" is egyre divatosabb. Utóbbi esetben a menyasszonyok szó szerint hazavágják a ruhát valahogy így. Természetesen nincsenek szabályok. Van aki szivesebben úszkál egy tóban pl. Azt hiszem nálunk az ilyen jellegű fényképekre még várni kell egy kicsit, de ha bárkinek megmozgatta volna a fantáziáját, annak szívesen állok rendelkezésére.
Nem beszéltem még az "engagement session"-ról. Ez egy olyan sorozat, amelyik a jegyben járás alatt készül, bár az sem ritka eset, hogy a vőlegény tényleg a fotózás alatt kéri meg a menyasszony kezét. Ez egy teljesen kötetlen fotózás hétköznapi ruhában, sokszor az első találkozás, vagy randi helyszínét is érinteve. Két fő célt szolgál. Az egyik, hogy közelebbi ismeretség alakuljon ki a fotós és az ifjú pár között. Nyílván ilyenkor a fényképész is könnyebben kifigyelheti milyen jellegű képek állnak közel a párhoz, és ez az esküvő napján is megkönnyíti a munkát, valamint a párnak is sokat jelenthet, ha nem egy vadidegennel kell együtt dolgozniuk (akinek még az arcát sem ismerik igazán, mert mindig eltakarja a fényképezőgép). Tehát az egyik fő cél az ismeretség, a másik pedig, hogy készüljön néhány jó fotó :). (Zárójelben hozzáteszem, ezzel a fotós stílusát, látásmódját stb. is tesztelhetitek) Éppen a fentebb leírtak miatt a ruharombolással ellentétben az eljegyzési sorozatot igenis reálisnak találom. Ezért jövőre már biztos, hogy megtalálható lesz a hivatalos honlap csomagjai között is, sőt úgy tervezem, hogy egyes csomagok már eleve tartalmazzák is majd azt. Ez nem azt jelenti, hogy addig eszem ágában sincs vele foglalkozni. Épp ellenkezőleg. Nagyon is foglalkozni szeretnék vele. Szóval kedves ifjú pár a vonal túl oldalán. Nyugodtan írjatok kommentet, dobjatok egy e-mailt, vagy hívjatok, hogy megbeszéljük a részleteket.
Hogy lássátok miröl is lenne szó, bemutatom nektek Marát és Gábort. Az ő esküvőjüket tegnap fényképezte Orsi (majd kunyerálok tőle pár képet, hogy föltehessem ide), de előző héten még sikerült őket beszervezni egy eljegyzésifotósorozattapasztalatgyűjtőskalandtúrába. Erről láthatok most pár képet.

Kezdeném azzal, hogy fülig szerelmesek egymásba






















És annyira vidám természetűek mind a ketten
































































Tényleg öröm volt őket fényképezni

Múlt héten szombaton egy igazi "Úniós" esküvőn voltam. Először is ott volt Anikó Magyarországról. Anikóval pár évig egy munkahelyen dolgoztunk, szóval nem nagyon kellett bemutatkoznunk egymásnak. Később ő külföldre költözött, és ott ismerkedett meg Xavierrel, aki holland állampolgár, de gyökerei visszanyúlnak Németországba, Belgiumba és Nagy-Britaniába is. Mint említettem, Anikót már jó ideje ismerem. Érzékeny, kicsit izgulós, de emellett van egy sajátos furcsa humora, amit én nagyon bírok benne, és közben mindig egy kicsit titokzatos is. Xaviert ugyan nem ismerem ennyire, de már akkor láttam rajta mennyire oda van Anikóért, amikor előszőr találkoztam vele. Ennek a mérhetetlen szeretetnek szombaton is többször tanúságjelét adta. Pl. a vacsora elötti beszéd során is. Ezek a beszédek nálunk nem éppen megszokottak, a nyugati országokban viszont a hagyományok részét képezik. Nagyon megható volt hát, amikor Xavier apukája magyarul mondta el a köszöntőjét ezzel is megtisztelve az új családtagokat, akiket szemmel láthatóan nagyon meghatott ez a gesztus (annyira, hogy állva tapsoltak). Közben a másik oldalról Anikó szülei mindenkit hatalmas vendégszeretettel halmoztak el (tudom, hisz én is köztük voltam), ám szerintem ezeken is túltett az az öröm, ahogy a szülők újdonsült gyermekeiket fogadták. Komolyan, egész nap nem is láttam mást csak ölelgetéseket, becézgetéseket, és nagyon örülök, hogy én is ott lehettem, amikor ez a hatalmas szeretet-hurrikán végigsöpört Kaposváron.

Last saturday I was on a real "EU" wedding. First of all there was Aniko from Hungary. For a couple of years we had been colligues with Aniko, so we didn't have to indroduce to each other. Later she had moved to abroad, where she met with Xavier whose nationality is dutch, but his roots reach back to Germany, Belgium and Great Britain as well. As I said before Aniko was an old friend to me. She is sensitive, a little jittery and she has a unique humor which I like very much, but she is very enigmatic too. Well, I don't know Xavier so deeply, but I am sure he has fallen in love totaly with Aniko. I had seen it on the first time we met, and he prove this unmeasureable love on saturday more than once. During the speeches for example. These speeches aren't too common in Hungary, put they are part of the tradition in western countries. So it was very touching when Xavier's father told his greetings in hungarian. On the other part Aniko's parents show a huge hospitality to everybody (I know, I was one of them), but I think everything was dwarfed by the joy as the parents greeted ther "new children". Honestly, I saw only huges and caresses whole day and I am very happy I could be there when this huge love-hurricane swept through Kaposvár

Menyasszony készülőben. Ez Anikó "kicsit" izgulós arca/ Bride getting ready. This is Aniko's  "little" jittery face




















































































De nem sokáig rejtegethette mosolygós énjét/ But she couldn't hide her smiling self for a long time










































Ennek semmi köze az esküvőhöz, csak ott volt a polcon, és viccesnek találtam/ It has no connection with the wedding, but I found it funny






















A csokor/ The bouqet










































Kaposváron így néz ki a házasságkötő terem/ This is the ceremony hall in Kaposvár






















Szerelem van a levegőben/ Love is in the air






























































































































Fújtak a külön életnek/ Living separatly is gone with the wind










































Giselle az ari koszorúslány/ Giselle the cute flowergirl










































A templomi szertartás is igazán rendkívüli volt./ The ceremony in the church was unique too.














































 





































A buborékfújó verseny egyik nagy esélyese Xavier anyukája volt/ One of the probable winner of the bubble-blowing championship was Xavier's mother






















A portrékat a vacsora helyszínén készítettük. Egyébként mindketten annyira hajlamosak a bohóckodásra, hogy pózolásról szó sem lehetett/ We shoot the portrait session  on the  dinner's location.  By the way, they were so open to play I have no chance to pose them










































Hopp, egy kedvenc/ Oops, one of my favourite










































Hopp, még egy... :)/ Oops, another one






















Anikó, a szép menyasszony/ Aniko, the gorgeous bride
































































Az első tánc. Úgy tűnik tényleg belezúgtak egymásba :)/ The first dance. It seems they really fall in love with each other










































Bohóckodásra még tánc közben is jutott idő/ They were playfull during the dance as well










































Sőt, még éjfél után is/ What's more, after midnight too

Izgalmasak ezek a viharok, nem? Ahogy közelednek, és fujják maguk elött a szelet, és már messziről villódznak a villámaikkal és mennydörögnek is hozzá, elfeketítik az eget. Este kilenc körül, amikor jöttem hazafelé olyan napfogyatkozás érzés lett úrrá rajtam, amilyet legutóbb napfogyatkozáskor éreztem :). Ahogy elsötétedett az ég, de a horizontról beszűrődőtt annyi fény, hogy még ne legyen korom sötét, de ahhoz kevés, hogy a szokásos alkonyathoz hasonlítson. Ez egy sokkal súlyosabb, sűrűbb szürkület volt (ez pedig egy szép alliteráció :)).
Az a jó az ilyen viharokban, hogy miután jól kitombolják magukat, minden megtellik frisseségel, szóval én nagyon szeretem őket. Az igazat megvalva azt is szeretem, amikor nem tombolnak. Amikor napokig kitart a hőség és kánikula. Olyankor ugyan frisseségnek nyomát sem látni, cserébe minden csupa illat. Széna illat, virágillat, porillat...
Mondjuk a viharos frisseséget egy fokkal talán könnyebb elviselni. Ráadásul ahogy a villámokat össze-vissza dobálva közelednek az esőfelhők nagyon jó képeket lehet készíteni.

Ez a fotó szinte pontosan egy évvel ezelött (2007.07.09) készült. És egyesek még azt merik állítani, hogy az időjárás kiszámíthatatlan. :)

Sikerült orvosolnom a problémákat. Kiderült, hogy alakítgattak kicsit a szerkesztő programon, és ezért tördelte össze-vissza a bejegyzéseket.
A vetítések dolgára is kidolgoztam egy átmeneti megoldást. Egy külön honlapon gyűjtöm őket (ifs.uni.hu/px/px.html) és az aktuális vetítést mindig belinkelem a hozzátartozó bejegyzéshez. Ok, nem éppen a legszebb megoldás, de legalább a blog betöltésével nem lesznek fennakadások, ami fontos, úgye.

Úgy tűnik sikerült végre utolérnem magam. Legalább is ami a bejegyzéseket illeti. Kicsi tennivaló azért még akad itt is persze, mert a korábban feltöltött "slideshow"-k miatt többen nem tudták betölteni az oldalt, ezért átmenetileg kénytelen voltam leszedni ezeket a vetítéseket. Három napja  próbáltam orvosolni a problémát, de nem sikerült megoldanom, ráadásul az aznapi bejegyzésembe is becsúszott valami gebasz, mert nagyon idétlenül jeleníti meg a képeket, és attól félek ez ma sem lesz másként. Meg volt még egy csomó minden nyomasztó dolog aznap, de szerencsére ez az oldal nem arra hivatott, hogy a pesszimizmus bugyraiban ázzon (az amúgy sem passzol a természetemhez), sokkal inkább arra, hogy egy kis szépséget csempésszen a hétköznapokba (remélem ebből ti is éreztek valamennyit), ezért a nyomi dolgokat inkább magam mögött hagyom.
Nincs is túl nehéz dolgom, hiszen itt van Andi éééés  Laciiiii, hogy tovább segítsék ezt az oldalt céljai elérésében. Az ő eskövőjükön múlt hétvégén fényképeztem. Igen, nem két hete, nem a múlt században hanem a legutóbbi hétvégén.

Készült pár klasszikus portré. Vannak akik az ilyen jellegű fotókat unalmasnak találják, de szerintem ezekre is szükség van, mert ezeken látni igazán, hogy milyen szép volt a menyasszony, hogy milyen szépen ki volt sminkelve, milyen volt a frizura és a ruha stb.



























































































































Utána persze jöhetnek a hangulatos képek











































Ennek a fotónak nem tudtam ellen állni. Annyira szépek rajta a fények és az is nagyon tetszik, ahogy a szél belekap a ruhába






















Gyertya, gyűrű... kár, hogy a csókra nincs "gy" betűs szó



























































































































Egy kis emoció






















Ez egy NAGYYON szép csokor






















...és az volt a jó benne, hogy ilyen kicsire össze lehetett csukni :)










































Király verda































































Ezt a képet nagyon szeretem

Dórival és Andrással legutóbb a Gellért téren találkoztam 21-én.Éppen az esküvőjüket tartották, és gondoltam ha már ott vagyok készítek néhány fotót is. Pláne, hogy már jóval elötte megkértek rá... : ))

Lefotóztam a csokrot például. Nem tudom, mostanában olyan szép csokrokat csinálnak szerintem.









































Aztán fényképeztem a szertartáson. Itt éppen egy csók csattan, majd egymásra néznek, és mosolyognak...























Meg voltak ott ilyen kavicsok. Nem tudom, hogy jelképeztek e valamit, de mindenki kapott belőle egyet.









































































Ez pedig már a vacsora helyszíne

Részletesebben
































































Jópofa










































És végül néhány portré































































Kukucs










































Az abszolut kedvencemet hagytam a végére

Sajnos (leginkább e.ü. gondok miatt) nem jött össze. Hiába, ebben az állapotban már nem mennek olyan egyszerűen a dolgok. Azért én nem adom fel. Van még hátra kb. 1 hónapom :)...hátha. Cserébe készült pár kép Zalánról, a szomszéd kis srácról.

Király verda
























Zanzi egyébként nagyon fotogén. Tök jó képeket lehet róla csinálni
























Így néz ki pl. repülés közben






























































































Proszit "baátom"














































Ez már egy másnapi történet Marciról. Nyilván rosszalkodik éppen. Mi mást is csinálhatna? : )
























Mindenféle ügyintézés közben azért sikerült egy-két képet lőni anyuval is.

Mmm, hát ez a pretty-baby meg kicsoda??? : ) Elárulom, ő Mártonka anyukája, otoka felesége Krisztike. Úgye milyen szép ő is és a pocakja is? : ) Már jó ideje könyörgök, hogy csinálhassak egy szép kismama sorozatot "róluk". Ha minden jól megy ma délelött talán sikerül időt szakítani rá.














































Sziaszivi














































Pokos Gabi egy görénnyel
























És Tomiról is van pár kép
























Ez a kép egyértelműen az egyik kedvencem.

"Önnek egy új Nikon objektívje érkezett" :D Annyira jó, annyira inspisáló. Szerintem nem is tudnám hitelesen leírni, hogy mennyire, ezért ahelyett, hogy feltöltenék pár képet, inkább szerkesztettem egy klipet azokból a fotókból amit az utóbbi 1-2 napban készítettem vele. Ezek még csak ilyen gyors pillanatképek, az egyre inkább előtüremkedő ötletek kivitelezésére még nem tudtam időt szakítani. yeah :)

A lejátszáshoz szükséges bővítményt innen tölthetitek le.

LÁSSUK A VETÍTÉST!

 

 

... a pláne az egészben, hogy aznap a kocsit nem tudtam használni, ezért végig a Krisztiánékkal cipeltettem magam. Ami nagyon jó volt, mert sokat beszélgettünk, és csomó mindent megtudtam róluk, hogy mivel foglalkoznak, hogy ismerkedtek össze, ilyesmiket. Sőt még egy-két titkos információ is a birtokomba jutott (de csitt) Így történt hát, hogy a szombat délutánomat (ez egyébként 05.31-én történt) koloncként töltöttem. És, hogy milyennek ismertem meg őket? Csúcs-szupernek. De tényleg. Nevetősek, lazák, Krisztián mértékletes férfiúi tartással és büszkeséggel (ahogy illik), mindigvidám-Szilvi pedig Szent Mobiltelefonnal és ötvenezer papírzsebkendővel fölszerelve. Kértem is Szilvit, hogy egy párat tartalékoljon nekem is, mert hajlamos vagyok nagyon beleélni magam a dolgokba:)...

Szerintem ennyire "komoly" képből nem is készült több














































Esetleg ez














































vagy talán ez?




























































































Nos igen. A zsepik végül megúszták szárazon, mert Szilvi korábban átesett a holtponton, ami állítólag akkor következett be, amikor ezeket a pici rózsákat beletűzték a hajába
























Az elmaradhatatlan ;) hitvesi csók














































Az egyházi szertartás egy nagyon szépen felújított modern, világos templomban zajlott
















































És odafigyeltek a részletekre is. A modern formatervezés nem csak a templombelsőt jellemezte

Ildikó és György az elegáns Európa Kongresszusi Központban tartották esküvőjüket. Itt került megrendezésre a szertartás, majd a vacsora is, és úgy egyeztünk meg, hogy a portré képeket is a helyszínen készítjük majd el. A délutáni időpontnak hála a szomszédos parkban nagyon szép fényekkel lehetett dolgozni, és a kongresszusi központ modern stílusú épületében is akadt pár fotózásra alkalmas "zug".

Képek a terítékről






































































Ildikó














































György














































Kint














































Bent




























































































Gyűrűk párnán
























A "első csók" utáni pillanat az egyik kedvencem. Ilyenkor olyan szerelmesen tudnak egymásra nézni a párok














































Vacsi

Tegnap este Tito & Tarantula koncerten voltam.
...

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ :D

Elképesztő volt. Megint. Először 2002-ben voltam koncertjükön a Szigeten. Úgy megtömték a sátrat a rajongók, hogy mozdulni alig lehetett, de amikor megláttam, hogy az embereket fölcsalogatja a színpadra, sikerült nekem is pikk-pakk odaverekedni magam, és fölmászni a szerencsések közé. Kár, hogy tök egyedül voltam úgy értem, hogy egy ismerős sem volt velem, ezért mindenkinek csak mesélni tudtam róla. Aztán tartottak még két koncertet Magyarországon, amire nem tudtam elmenni. És most mégegyet, amire viszont IGEEEN! Gondoltam magamban, ha megint lehetőség nyílik fölmenni, nem fogom kihagyni most sem. És egyszer csak elkezdte fölhívni magához a lányokat.... csak lányokat :( Ez nem igazság, gondoltam. De csak addig, amig azt nem mondta: "We need a man!" . Nekem pedig az ilyeneket nem kell kétszer mondani.

A kalapos szellem a legszélén



























Az arc nélküli a szélén : )



























oto(háttal) kezet fog Titoval



























Külön köszönet Tominak a képekért. Kicsit Loch Ness-i hatásuk van (ha értitek hogy értem), de annyi baj legyen : )

Hétvégén leugrottunk Balatonra. A szállás nappalijában volt egy nagyon durva, csíkos kanapé. IKEA-s, úgyhogy lehet sokan ismerik. Már első nap mondtam a többieknek, hogy mennyire erős hippnotizáló hatása van ennek a sok csíknak. Aztán másnap reggel mikor fölkeltem megláttam Bencét a második sógoromat. Mondtam neki, hogy ne mozduljon.... :)

Legutóbb már tettem utalást Timire, és Bálintra, és arra, hogy már esküvőjük elött mekkora bizalmat tanusítottak irányomban. A nagy-nap elött sajnos nem nyílt alkalmunk személyes találkozásra, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy pár telefonos beszélgetés és e-mail csere után engem bízzanak meg a fényképezéssel. Érthető hát, mennyire vártam, hogy 17-én Keszthelyre érjek, és viszonozni próbáljam irántam tanúsított nyitottságukat. Ráadásul amikor már kicsit jobban megismertem őket (ami igazán nem volt nehéz) az sem kerülhette el a figyelmemet, hogy mennyire összeillenek ők ketten. És ez nem csak duma. Egész nap az érzelmek kereszttüzében kellett dolgoznom, és szinte alig volt olyan pillanat, ami ne lett volna csordultig meghittséggel; egy kéz szorítás itt, egy titkos pillantás amott, a nem titkosakról nem is beszélve.
Néhány nappal a házasságkötés után kaptam egy levelet Bálinttól amiben elmondja, hogy azért nem jelentkezett eddig, mert még nem sikerült a esküvő okozta boldogság-transzból felocsúdniuk. Én ezt száz százalékosan el is hiszem neki. Szerintem velem együtt mindenki, aki ismeri őket, és örülök, hogy mostmár én is a szerencsések közé sorolhatom magam.
Igen, most pedig képek..végre

Azt hiszem ez a pezsgőszín kezd a gyengémmé válni. Annyira szép szerintem














































Mit is mondtam a meghitt pillanatokról?














































Ez az egyik kedvencem














































muti :)





























































































A család
























És a menyasszony...














































Hopp, az elöbb valamit elnézhettem













































ugye milyen szép?














































Bálint egyébként kicsit izgult a fotózás elején




























































































...de szerencsére elkísérte egy lelkes szurkolótábor is
























ráadásul akadt valaki, aki átsegítette a nehézségeken
























































































































































































Egy kis torta a végére

Néhány óra és irány Keszthely ahol Timi és Bálint esküvőjén fogok fényképezni. Bár eddig még csak telefonon beszéltünk, bizalmukkal máris annyira leköteleztek, hogy alig várom a személyes találkozást... De előre szaladtam, hiszen még adós vagyok Krisztina és István fotóival. Velük 10-én találkoztunk a Sarlóspuszta Club Hotelban, itt készítettük a beállított(miért nincs erre egy szebb szó???) képeket, és itt zajlott le a szertartás, majd később a vacsora is, ahol ugyan már nem kellett fényképeznünk, mégis szívesen meginvitáltak bennünket rá. Sajnos a meghívást nem fogadhattuk el, ám az ifjú pár, valamint István huga addig nem nyugodhatott, míg teli nem tömték a markunkat mindenféle finom útravalóval, süteménnyel. Ezúton is szeretném megköszönni nektek ezt a kedves gesztust.
Amikor arról faggatam Istvánt, miért erre a helyszínre esett a választásuk, elárulta, hogy egy céges rendezvény keretében járt itt korábban, és már akkor nagyon megtettszett neki. A Hotel pillanatnyilag átalakítás és korszerűsítés alatt áll, zajlik a parkosítás épületfelújítás, de olyan nagy területen helyezkedik el, hogy így is rengeteg helyszín volt alkalmas a fényképezésre. Szerencsére az időbeosztás is nagyon jó volt, ezért nyugodtan tudtunk dolgozni. Orsival jutott időnk arra, hogy elötte kicsit körbejárjuk a terepet, és utána az elképzeléseket is mind megtudtuk valósítani, hiszen Krisztináék is nagyon együttműködőek voltak.

Itt ugyan még csak méregették egymást...




























































































De egy kis séta megtette a magáét














































És nagy kacsintgatás lett az eredménye






































































Ez pedig már a "bevonulás". Ha valaki éppen azon morfondírozik, hogy érdemes e bevállalni egy kinti szertartást én azt mondom IGEN. Természetesen ennek a választásnak is megvannak a maga buktatói (időjárás pl.), de szerintem annyival szebb egy ilyen környezet, mint szegény ütött-kopott házasságkötő termeink...
























Itt még egy tavacska is járt hozzá
























Aláírásgyűjtés



































Bor apuéknak














































Az első csók...na persze;)




























































































Egy igazán szép csokor
























Orsi és oto


























Szerettem volna, ha rólunk is felkerül egy fotó erre az oldalra. Nem feltétlenül magamutogatás végett. Sokkal inkább egy személyesebb légkör miatt.

Annak ellenére, hogy igyekszem úgy összehangolni a felszerelést, hogy a lehető legkevesebbet kelljen később szerkesztéssel foglalkozni, szerintem elengedhetetlen az utómunka. Nem feltétlenül a hibák kijavításáról vagy retusálásról van szó, hanem arról, hogy ha már készítettünk egy jó képet miért ne alakíthatnánk addig, amíg igazán ütős kép nem lesz belöle? Van egy kedvenc fotóm ami még az elsők között készült. Azok közé a "veszélyes" képek közé tartozik, amelyekhez a fotós érzelmileg is kötődik. Azért veszélyes mert ezekben az esetekben a fényképész sokkal több mindent beleláthat a képbe, és plusz értékeket tulajdoníthat neki, másrészt olyan hibák is elkerülhetik a figyelmét, amelyek egyébként égbe kiáltantak. Szóval lenne ez a kedvenc fotó. Régebben (amikor pár hónapig foglalkoztam ilyesmivel) feltöltöttem egy ilyen "nézzétekmegaképeméspontozzátok" oldalra, a fotozz.hu-ra, és mellé írtam, hogy itt ez a kép, nem tökéletes, de a téma szerintem önmagáért beszél blabla... Aztán jöttek a hozzászólások, hogy miért ferde, itt miért ilyen, amott miért olyan, és miért nem csinálok vele valamit? És akkor rájöttem, hogy mindegy milyen jó a téma, vagy mennyi magyarázatot fűzünk egy képhez, ha a kivitelezés nem tökéletes, az üzenet nem fog át jutni. Pl az esküvői képeknél sem mondhatom azt hogy ezt meg ezt a képet úgy képzeljétek el, hogy még vágni fogok belőle, emez meg sokkal világosabb lesz. Ezért nálam akkor fejeződik be a fotózás, ha kép úgy néz ki, ahogy a felvételkészítéskor elképzeltem, vagy legalábbis nyugodt szívvel, magyarázkodás nélkül vállalható. Úgyhogy szerkesztek...

Ez az a bizonyos kedvenc fotó. Sajnos az érzelmi kötődés még mindig nagyon erős, és az "űtős" jelző még a szerkesztett változatra nézve is túlzás, de én szeretem, na... : )

Krisztával és Johnnal tavaly szeptemberben ismerkedtem össze egy vidéki esküvőn, ahol eredetileg munka ügyben voltam jelen, de az ottani társaság annyira befogadó volt, hogy abszolut nem úgy éreztem magam mint valami kívülálló, és elmondhatom, hogy a mai napig a legjobb party-k közé sorolom azt az estét. Mivel úgy gondoltam, hogy a tavalyi esküvőről a közös ismerősök Krisztáék lakodalmán is megjelennek majd, előre gyanítottam, hogy most is egy hasonló forgatagban lesz részem. Nyílván nincs két egyforma esküvő, valamint a vidéki és pesti lakodalmak eleve eltérnek egymástól, de úgy érzem a barátok most is kitettek magukért és a "one man band"-vel közösen nagyon jó hangulatot teremtettek.

I met Kriszta and John last September on a "country-wedding" where I worked as the offical photographer, but the company was so friendly that I felt myself absolutly an insider and I can say that was one of the best parties I've ever been. I thought that some of the joint friends would appear on Krisztas' wedding as well and I suspected I would experience something like I had had in last year. Of course there aren't two weddings alike, and there are further differencies between the country-weddings and those held in the capital too, but I think the friends did their best again and togeather with a "one man band" made a gread party again.

Az egész így kezdődött/ It started like this














































Azután gyertya gyújtás/ Then lighting of candle














































És végül egy pezsgőzős "vendégeknekmeglepetéshajóút" lett belőle/ And it became a "suprisevoyagetotheguests" with champagne














































Jobbról: Krisztina, John, Zászló/ From the right: Krisztina, John, Flag
























Külön-külön/ Separately




























































































És együtt/ And togeather














































Let's party






































































Sajnos elég sűrű volt a program, ezért a beállított képekre nem nagyon jutott idő, de szerencsére sikerült rábeszélnem őket, hogy menyecskeruhában is pózoljanak egy kicsit
Unfortunetly the programme was a little busy, so we had just a few minutes for the portrait session. Luckily they let me to take some more photos while they were wearing their "new-wife/husband" cloth.

Korábban már írtam pár szót a beruházási terveimről. A héten végre elérkezett a pillanat, amikor az álmok egyik része valóra vált, és egy szép májusi reggelen, amikor kinyitottam az ajtót, a ragyogó napsütésben ott állt Nikon SB-800... Na jó, nem egészen így történt, de ez a lényegen mit sem változtat. A lényeg, hogy mostmár a táskámban lapul, és délután együtt megyünk John és Krisztina esküvőjére. Amikor a D200-at először fogtam a kezemben, akkor voltam úgy, mint most ezzel a vakuval. VOÁÁ. Komolyan, az ember alig várja, hogy dolgozzon. Jó mi? : ) Két dolog amit nagyon szeretek az  SB-800-ban:

- Auto FP rövidzáridős vakuszinkron
- Vezeték nélküli vakuzás használata

Ezeket (és pár másik dolgot is) nagyon hiányoltam a Metz-ből.

Phu. Nem is tudom hol kezdjem. Elég sok dolgom akadt mostanában, és szegény blog teljesen háttérbe szorult. Szerencsére ma reggel (??? :)) sikerült egy kis időt szakítanom arra, hogy bejegyezzek egy-két "apróságot".
Ezek közül is a legfontosabb Szilvi és Gábor esküvője, amit szombaton fényképeztünk az Orsival. Megmondom őszintén, hogy annak idején, amikor elkezdtem a fotós iskolát, az összes többi fényképészhez hasonlóan én is csak modell, meg magazinfotózásra vágytam. Esküvőfotózással nem nagyon akartam foglalkozni. Aztán szerencsére megtaláltam a kreatív oldalát ennek a szakágnak, és mostmár örömmel csinálom. De arra is rájöttem, hogy nem csak a fényképezésért érdemes csinálni, hanem az emberi kapcsolatokért is. Hiszen most is két olyan emberrel találkoztunk (plusz a násznép :)), akik őszinte barátsággal és vendégszeretettel fogadtak bennünket. Lehet, hogy nyálasan hangzik, de ilyenkor én ugyanúgy át tudom élni az eseményeket, mint bármelyik vendég. Sőt, talán még egy fokkal jobban is, mivel nekünk ott kell lenni a tűzvonalban és pont az érzelmekre kell lecsapni.
Annyit még elmondanék, mielött a képekre kerülne a sor, hogy egy nagyon jó lagziban volt részem. A dekoráció pazar volt, a zenekar szinte megállás nélkül játszott, a vőfély pedig nem egyszer megfektette a násznépet a röhögéstől. Szilvinek és Gábornak mégegyszer sok boldogságot kívánunk.

Ahogy említettem...pazar














































A Szívtipró














































és az áldozat














































Bár nekem kicsit úgy tűnik, mintha hagyná magát :)














































Nnna, ez milyen ciki. A vendégek már megérkeztek, a hintó kint vár a ház elött, minden a forgatókönyv szerint halad, erre néhány huligán beront, és megpróbálja  bojkottálni az esküvőt...
























Vakuderítő akcióban (ha valaki nem emlékezne)

























































































































Tánc kifulladásig
























Ezekben az aranytömbökben süti volt.

























(Itt volt egy kép rólunk, de töröltem, mert nem tetszett igazán, és azóta készítettünk jobbat)

Valahol olvastam ma egy hozzászólást, ami nagyon tetszett. Valahogy így szólt: Sötétben sokkal messzebbre lehet látni, mint világosban, hiszen ki látott már fényes nappal csillagot?
Hm.

Ez meg teljesen véletlenül ilyenre sikerült














































A rozsda project egy újabb állomása. A minap (amikor a "sok - nem sok" képei készültek) volt egy hosszabb sétám a körúton. Gondoltam a legrosszabb esetben fotózok valami rozsdásat, de nem is olyan egyszerű ám. Ez sem akkor készült, hanem másnap.